„Ezt még el kell mondanom
Magamban nem tarthatom
Figyelj érdekes, nem vagyok tökéletes!”
A hétvége a bulizásra való, kezdjük tehát egy kis Zanzibárral a bejegyzést!
Énekeld velem: Nem vagyok tökéletes!
Mert bizony nem vagyok az. Sőt, ha jól sejtem, te sem.
Te szoktad emiatt rosszul érezni magad?
Én igen. Ha kikerül egy írás a blogomba és akkor veszem észre, hogy „huhh, maradt egy gépelési hiba”.
Vagy amikor nem gondoltam át az első kampányomat és rájöttem, hogy éjt-nappallá téve kell dolgoznom, mert jóval több megrendelés érkezett, mint amire számítottam.
És irigykedve néztem a nagy cégek szuperül sikerült, tökéletes hirdetéseit, mások hibátlan blogbejegyzéseit és lógattam az orrom.
De a közelmúltban rájöttem, hogy ők sem tökéletesek.
Pórul jártam egy nagy (nagyon nagy!) világcég reklámkampányán és akkor rádöbbentem: nem vagyok egyedül! Hurrá!
De kezdjük a történetet az elején: aki csak kicsit is ismer, az előtt nem titok, hogy szeretek motorozni. Úgy is mondhatnánk, hogy én vagyok a Száguldó Szövegíró:)
Szóval az sem nagy meglepetés, hogy minden évben kijárok a Motorkiállításra, ahol a legnagyobb gyártók és a legkisebb kereskedők is képviseltetik magukat. Ilyenkor persze mindenki kisebb-nagyobb nyereményjátékokkal készül, és néha, ha elég csábító a nyeremény, én is szerencsét próbálok.
És idén tényleg nyertem valamit!
Méghozzá egy igazi, pöfögő, brümmögő motort.
Oké, csak két napra, de akkor is nekem akarták adni és én választhattam volna ki a szimpatikus modellt!
Nagyon örültem neki, hiszen a világméretű cég palettáján van egy-két olyan motor, amire már régóta fáj a fogam.
Meg is kezdődtek az egyeztetések, hogy mikor legyen ez a két nap, ám csak nem jutottunk dűlőre.
Hogy miért is?
Mert a hatalmas, világméretű cég megfeledkezett arról, hogy több hónapra előre az összes motorjuk foglalt, mert minden hétvégén nyílt napokat, tesztvezetéseket és más, a motorokat igénylő programokat tartanak.
Látod?
Még a legnagyobbak is tévednek.
Kardjukba dőltek?
Nem.
Ettől elvesztettem a bizalmamat?
Nem, mert kedvesek és segítőkészek voltak, és végül találtunk megoldást a problémára.
Lehet, hogy sietve dobták össze az ötletet.
Szorított az idő, közeledett a kiállítás, muszáj volt kitalálni valamit.
Lehet, hogy ha kapnak még egy hetet, zseniális, olajozottan működő kampányt tudtak volna készíteni.
De mennyivel kevesebb embert értek volna el vele!
Ha kifutnak az időből, senkit nem fog érdekelni, hogy milyen zseniális anyagot dolgoztak ki. Mert a kiállítást már elbontják, az emberek hazamentek és már újra a hétköznapi apróságaikkal foglalkoznak.
Tanulság: Érdemes nekem, vagy neked, vagy bárki másnak azon stresszelni, hogy nem tökéletes a kampány, vagy a blogbejegyzés, vagy a hírlevél?
NEM!
Amíg a konkurencia a sajátját csiszolgatja, te simán elhúzol a te majdnem-tökéletes anyagoddal!
Ne felejtsd el: jobb ma egy 90%-os munka, mint holnapután (amikor már senkit nem érdekel) egy 200%-os!
Persze azért törekedni kell a 200%-ra;)
Képek forrása: sxc.hu
Mi lett a megoldás? Mármint hogy oldották meg a problémát? Kíváncsi is vagyok, de ez is tanulságos lehet, hogy mi volt az a megoldás, amivel mindenki elégedett volt pedig nem az, amit előre ígértek.
Felajánlották, hogy tesztelhetek hétvégén. Ám mivel mostanában mérsékelten van időm motorozni (még a sajátomat sem tudom kihasználni), ezért megbeszéltük, hogy átadom a lehetőséget másnak.