Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő, melyben boldogan élt a tücsök és a hangya.
Nyár volt, csodaszép idő, a nap ragyogott, a vásárlók boldogan szaladgáltak a mezőn, jutott elég megrendelés a tücsöknek és a hangyának is. Vígan éltek mindannyian, munkája végeztével a tücsök gyönyörűen hegedült a réteken, míg a hangya leült, tervezgetett, marketingstratégiákat írt, kampányokat épített és mindent pontról-pontra leírt magának.
Eljött az ősz, majd a tél; a mezei bogarak meghúzódtak odvaikban, hideg volt, szutykos eső, hó esett, egyik lábukat sem akarózott kidugni ebbe a pocsék időjárásba, márpedig legalább hat volt nekik. Esetleg nyolc. Netán száz. Az rengeteg csizmahúzás ám!
Senki nem járt a tücsök boltja felé és hangyáéknál is kongott volna minden az ürességtől, ha a hangya nem előrelátó. Ám köszönhetően az okosan felépített kampányainak, a rendszeres hírleveleinek, mindig akadt egy-két csábító dolog, amiért érdemes volt vállalni a hideget és felkeresni a hangya boltját!
A tücsök szomorú volt, és magában szidta a hangyát, hogy biztos valami gonosz furfanggal, csalárdsággal vonzza a vevőket a boltba. Próbálkozott ő is mézesmadzaggal, akciókkal, de hiába tette ki a „90%-os leárazás!” táblát a bolt elé, senki nem járt már arra, aki láthatta volna. Naná, mert mindenki a hangyánál tolongott!
Így kopott fel lassan, de biztosan a tücsök álla…
Itt a mese vége, fussatok el véle!
Vicceltem, nehogy elfuss! Itt az ideje, hogy átgondold a tanulságot; vajon te tücsök-, vagy hangyavállalkozó vagy? Ad-hoc kommunikálsz a vásárlóiddal, vagy komolyan megtervezed előre, egész évre a blogbejegyzéseket és a hírleveleket? Mindig, még a leguborkább-szezonban is van egy-két izgalmas téma a tarsolyodban, amitől biztos lehetsz abban, hogy nem pártolnak el olvasóid s vevőid?
