Régóta készülök erre a bejegyzésre…

De egyszer a halogatásnak is véget kell vetni, szóval hajrá, le a leplet – rólam!
(Persze csak átvitt értelemben.)

Kedves Gyerekek!

Közeledik a Karácsony, a szeretet ünnepe, amikor végre megpihenünk az egész éves hajtásból, hátradőlünk legkényelmesebb karosszékünkben és pihenünk. Könnyed karácsonyi filmeket nézünk, esetleg előveszünk egy jó kis könyvet…

Engedd meg, hogy én is  megajándékozzalak egy történettel.

Az én történetemmel.

Ha régi olvasó vagy, úgy érzem, kapcsolatunk már van olyan szoros, hogy elkezdjünk magunkról beszélni.
Ha csak most csatlakoztál, akkor engedd meg, hogy bemutatkozzam:)

A kezdetek…

Nagy Tímeaként anyakönyveztek, de már a kórházban rám ragadt a birge név. Egy ideig tiltakoztam ellene, később belenyugodtam, mostanra megszerettem:)
A birge jelentése: bárány, kisbárány. (Ne hagyd, hogy megtévesszen!)

Egészen kicsi korom óta írok, még az iskolakezdés előtt megvolt az ABC nagy része, de kezdeti sziporkáimmal csupán a családomat szórakoztattam. Mivel „Az őz patája” után „A három kistigris” sem nyert irodalmi Nobel-díjat, átmenetileg szakítottam a szépirodalommal és középiskolás koromtól azzal borítottam ki a könyvtáros néniket, hogy én a reklámpszichológiáról akartam többet tudni. Nem volt erre felkészülve a kerületi közkönyvtár…

Az érettségi után kommunikáció-művelődésszervező szakra kerültem, ahol EU és PR szakirányon sokkoltam tanáraimat azzal, hogy én online marketingből meg filmművészetből akarok szakdolgozatot írni. Becsületükre legyen mondva, hagyták. Mi több, a szakdogámra azt mondták a külső bírálók, hogy olyan jól sikerült, hogy könyvben is ki kellene adni. Ezen azóta is elgondolkodom néha…

Vargebetű és happy end (?)

Közben cseperedtem felfelé, elkezdtem egy online magazinnál dolgozni filmbloggerként, elszegődtem különféle cégekhez irodavezetőnek, titkárnőnek, marketing asszisztensnek, voltam újságíró, elvégeztem még egy egyetemet, (ha valaki nem tudná rólam, diplomás biztonság- és védelempolitikai szakértő vagyok!) de nem igazán találtam a helyem.

Míg egy napon rám mosolygott a Szerencse és sales szövegíró lett belőlem egy magyar vállalatnál. Végre kamatoztathattam az évek során felszívott tudást és mérhető marketingszövegeket írtam! Ráadásul a mérések azt mutatták, hogy a szövegek tetszettek az embereknek, végigolvasták őket (=hosszú perceket töltöttek az adott oldalon – ha rendszeresen figyeled a statisztikáidat, tudod, hogy ezt nem könnyű elérni!), sőt, a hatására vásároltak, kattintottak, konvertáltak.

Egyre több volt a feladat, egyre nagyobb a kihívás, a sales-oldalakon túl már főoldalakat, GYIK-eket és más fontos dolgokat is írtam, Facebook-ot is kezeltem, szóval karrierem határozottan felfelé ívelt, mégis egy idő után kezdtem kényelmetlenül érezni magam az (amúgy elég kényelmes) székemben.
Úgy éreztem, hogy a cégnek meglehetősen sajátos hozzáállása van az ügyfelekhez, a szövegeket pedig egy idő után nem minőségre, hanem mennyiségre mértük, így sokszor nem jutott arra idő, hogy a legfontosabbakkal: a megrendelőkkel egyeztessünk.
Gyakran előfordult, hogy az elkészült szöveget nem volt idő finomítani, nem volt lehetőség utólag átírni, így a dühös megrendelőknek köszönhetően édesanyámat egyre gyakrabban támadta meg valamilyen furcsa csuklás-roham.

Nem bírta ezt a lelkiismeretem, úgy gondoltam, hogy a bevétel csak egy apró szelete egy vállalkozás sikeres működésének. Legalább ennyire fontos az ügyfelek elégedettsége és az is, hogy a dolgozók ne köpjék szembe magukat a tükörben reggelente.

Vettem egy nagy levegőt és egy szakítottam a céggel. Kiléptem, és úgy döntöttem, saját vállalkozást indítok.

• Olyat, ahol tényleg az ügyfél az első
• Olyat, ahol a szövegek gyorsan elkészülnek, de nem a megrendelő igényeinek sárba tiprásával
• Olyat, ahol 100%-os garanciát vállalok a munkámra
• Olyat, ahol senkivel nem fizettetek ki olyan szöveget, ami nem megfelelő

Hát itt vagyok most. Felmutatható eredményekkel a hátam mögött, dolgokkal, amire büszke lehetek, elégedett ügyfelekkel, egyre több boldog megrendelővel, folyamatosan bővülő referenciaoldallal.

Nincs még vége, fuss el véle…